Tizenévesen hogyhogy megmaradt a klasszikus zenénél, édesapját követve, miközben akkoriban a legtöbben a Beatlesért vagy a Rolling Stonesért őrültek meg?
Mert annyira beleástam magam a klasszikus zenébe és a tanulásba, hogy csak sokkal később hallottam ezekről az együttesekről.

A fiaiból is zenész lett?
Nem, Mac, a legidősebb művészettörténetet tanult és festő lett belőle, a legfiatalabb, Pierre, a cégem alelnöke.

Miért a keringő a legkedvesebb zenei műfaja?
A keringő számomra olyan, mint az élet tükre, lehet örömteli vagy szomorú is.

Melyik 19. századi magyar zeneszerző inspirálja?
Több is, imádom őket játszani! Főleg Lehár Ferenc szerzeményeit. A koncertjeimen mindig elmesélem az embereknek, hogy miért tartom lenyűgözőnek a műveit. Ő maga mondta, hogy „az emberek szívéhez szeretnék eljutni, szeretném megérinteni a lelküket”. Tőle a legkedvesebb operettem a Cárevics, akármikor játszom, érzem, mennyire megfogja az embereket. Szeretem még tőle például  a Vilja-dalt és Daniló belépőjét A víg özvegyből, ezeket rendszeresen játsszuk, és a közönség imádja őket.

Apám karmester volt, hagyományos klasszikus zenei képzésben részesített, és Lehár egyik keringője csábított el a könnyebb műfajok felé, az Arany és ezüst keringő. Hihetetlen szépség, elegancia és melegség van benne. Ez az egyik, amit nagyon szeretek a magyar zenékben, a melegséget és a túláradó érzelmeket.

A másik kedvencem Kálmán Imre. Hová lenne a világ az ő lenyűgöző operettjei nélkül? Olyan, mintha direkt hegedűre írta volna ezeket. Vagy mintha a hegedűt direkt az ő zenéjéhez alkották volna meg. Akárhogy is, tökéletes párosítás a kettő. Aztán amikor a brüsszeli konzervatóriumban tanultam a magyar hegedűzseni, André Gertler mellett, akkor a kedvenc darabom Bartók Béla I. hegedűversenye volt. Ezt játszottam a záróvizsgámon is.

A zongoratanárnőm engem arra tanított, hogy koncert alatt az se zavarjon meg, ha „szerecsen gyerekek potyognak az égből”.  Ön hogyan reagálja le a váratlan színpadi helyzeteket?
Általában teljesen spontán kezelem az ilyesmit, ha valami történik a közönség soraiban, akkor válaszolok rá, és kapcsolatot teremtek a hallgatósággal. Nem teszek úgy, mintha semmi sem történt volna.

Van saját mottója?
Igen. Éld meg az álmaid, és ne csak álmodd az életet!

Mit gondol, miért kritizálja önt sok klasszikus zenész?
Nincs ezzel semmi baj, de szerintem jobban tennék, ha előbb eljönnének egy koncertemre, és csak utána alkotnának véleményt. Talán akkor jobban megértenék azt, amit csinálunk. A kritikák általában abba kötnek bele, ahogyan játszom, szerintük túl populárisan adom elő a zenét, de hát Mozart idejében is az ő zenéit fütyülték az emberek az utcán. A klasszikus zene mindenkié, nem csak egy szűk elit köré.

Ismert arról, hogy látványos színpadelemekkel készül a koncertjeire. Például megépíttette a schönbrunni kastély mását is díszletként. Igaz, hogy ez majdnem csődbe vitte?
Igaz, hogy többe került, mint számítottam rá, de aztán mindenki erről beszélt, és ezzel hatalmas reklámot csaptak nekünk. Akkor sem tudtam volna ekkora hírverést csinálni magamnak, ha külön fizetek érte. Nagyon jó visszhangja volt, és rengeteg jegyet adtunk el világszerte, így végül minden költséget behozott a kastély.

Vannak még hasonló őrült ötletek a tarsolyában?
Mindig vannak új ötleteim, és ezeket szeretném is megvalósítani. Ettől érdekes az élet.

Van egy különleges helyszín abban a kastélyban is, ahol lakik, a pillangóház.
Igen, ezt öt évvel ezelőtt építettem. Ez az én kis szentélyem, itt szoktam kikapcsolódni a gyönyörű egzotikus növények, madarak és pillangók között.

A kritikusai sem tagadhatják le, hogy nagyon pozitív a hozzáállása a világhoz. Erre születni kell?
Szerintem ez egy életforma. Amikor az ember felkel reggel, akkor eldöntheti magában, hogy vagy egész nap morcos lesz, vagy pozitívan áll hozzá mindenhez, és boldog lesz. Ezt mi választjuk magunknak, és nem egy megváltoztathatatlan adottság.